Nem tudok sok ahhoz foghatót mondani, mennyire fontos Magyarország lakóinak szellemi felemelkedése. Mert azt látom, hogy beszűkült a magyar gondolkodás spektruma. Honfitársaink közül egyre többen adják át magukat a zsigeri érzéseknek. Kevés a hosszabb távra kitekintő megfontolás, a pillanatnyi álláspontok diadala látszik. A jó és a gonosz küzdelme tölti be az emberek képzeletét, eleve leosztottnak vélt, ám zömükben hamis kártyákkal.

Nem fogom azt állítani, hogy a szocialista támogatók mind csuda jó emberek, és azt sem, hogy a kormányoldalon csupa gonoszak, jobb esetben megtévesztettek lennének. Viszont azt sem ismerem el, hogy a letűnt rezsim maga lenne a métely, amint azt sem, hogy az újak hoznák a könnyű megváltást.

Azt viszont határozottan állítom, hogy a bukott politika is tele volt igazsággal, amint nem vonható meg az újaktól sem ugyanez. Azonban nem a baloldaliság bukott, még kevésbé sem a konzervativizmus győzött, hanem mindössze a hatalom akarása váltott szereplőket. A mai pártok óhatatlanul a társadalom eszmei igénytelenségének nem csak megtartásában, hanem egyenesen növelésében érdekeltek, mert sokkal könnyebb út egyszerű üzenetekkel operálva választói sikereket elérni, mintsem a valódi problémákra összpontosítva népi támogatottságot felépíteni.

Márpedig az MSZP-re pont a nehezebb út vár. Minden erőnkkel az új gondolatok előállításán kell fáradozzunk. Ugyanazzal a világképpel, amellyel sikerült egy hatalmasat buknunk, nem fogunk előrébb lépni. Bődületes tévedés volt abban az álomban ringatóznunk, hogy a puszta magyarázatokra alapozott egyéni öntudat majd magától Nyugatra lendíti az ország szekerét. A politikai eszmefuttatások nem pótolhatják az emberek lelkéből és fejéből hiányzó elemeket.

Modern baloldaliságunk a közösségi élményekre építkezve bontakozhat ki. Kezdve a gyerekeknél. Bármennyire is fájdalmas, a magyar gyerekek nagyobbik hányada alig-alig nyaral, már amennyiben nyaralásnak lehet nevezni azokat az egyéni  kényszermegoldásokat, amelyekbe a szüleik belebonyolódnak. Továbbmenve, a fiatalok számára a tematikus táborok sokat hozhatnak, hiszen iskoláink szinte szemernyi kapaszkodót sem adnak az egyébként roppant életszerű dolgokhoz, úgymint háztartástan, pénzügyek, állampolgári és európai ismeretek, avagy alkotmányos kérdések, feltéve, hogy a készülőfélben lévő újdohos dogmagyűjtemény majdan kiérdemli-e az „alkotmány” elnevezést? Állam és polgára közötti kapcsolat annál sokkal összetettebb, hogy ezeket csupán közvetlen viszonyként értelmezhessük. Egy civil közösségeket is magába foglaló világkép az a lehetőség, amellyel a baloldal újra a társadalom iránytűje lehet.

Modern baloldaliságunk kiemelt tétele az emberi méltóság ethoszának megerősítése. Ez ügyben nagy bajban van Magyarország. A mindennapi közbeszédünk durva szavai, ám inkább a mögöttük álló durva gondolatok a mai civilizált világ lényegének mondanak ellent. Országunkban sajnálatosan eluralkodott vitakultúránk, pontosabban vitatkozási gyakorlatunk nem kérdésekre, véleményekre, hanem dorongokra összpontosít. A vitákban ugyanis az a valódi győztes, aki gondolatilag gazdagodik, s nem az, aki valahogyan érvényesíteni képes a maga nézeteit. Az életünket körülvevő rengeteg hazugság, különösen, ha ezeket vezető intézmények állítják elő, a legnagyobb métely, ami hazánk nyakába szakadhatott.

Modern baloldaliságunk legnagyobb feladata a tervezhetőség és a fenntarthatóság együttesének felemelése. Más szavakkal a szakpolitikák terén is célszerű újat alakítanunk, olyanokat, amelyek nem feltétlenül azért időtállóak, mert valamilyen jogi háttér ezt garantálja, hanem azért, mert érthetőek és az emberekből a közös cselekvés igényét váltja ki. Van ennek a kérdéskörnek egy csalóka vetülete, ugyanis sokan letudottnak vélik a természettel kapcsolatos szolidaritási igényeinket az által, hogy hivatkozható egy parlamenti párt, amely elsődleges témájaként állítja a „zöld” világot. A fenntarthatósági problémakör azonban a legkevésbé sem önálló diszciplína, hanem szemlélet, tehát politikai termék.

Aktuálisan viszont az a helyzet állt elő, hogy megannyi belső gondunk mellett most Európa élére kell álljunk, hiszen januártól egy fél évig Magyarország az Európai Unió éppen soros elnöke. Történelmi előretekintésben alighanem ezen egyetlen alkalommal. Kétségtelen, az idetartozó feladatok a kormány vállát nyomják, de emlékét hazánk fogja viselni. Az előjelek nem bíztatóak. A magyar miniszterelnököt ugyanis a minap lényegében csak egy teadélutánra érdemesítették Moszkvában, jóllehet egy hónappal az európai elnökségi periódusunk kezdete előtt egy földrész időleges vezetőjeként kellett volna megmutatkoznia. Még a nyáron Pekingben sem utalt semmi egy komolyabb szerepvállalásra és nagy kérdés, hogy az USA elnöke miként viseltetik majd egy átmenetileg magyar vezetésű Európához?

Nagy kár volt tehát a fülkeforradalmi belpolitikai képzelgéseket belevarrni abba az üzenetkötegbe, amit ma a „Magyarország” név jegyez, s éppen ezért gondolom sürgetőnek, hogy a modern baloldalra pozícionált, de a közösségi, civilizációs és fenntarthatósági szemlélete okán más politikai igényekkel is konform MSZP mihamarabb egy árnyékkormányt alakítson, amely belülre és kívülre egyaránt világos jelzés lehet arra nézvést, hogy van alternatív megoldása a momentán ránk szakadt bumfordi országimázsnak. Észhez, magyar!

Bő egy hét távlatából nézve bátran és büszkén kijelenthetjük, hogy az MSZP lett az önkormányzati választások „nyertese”. A tavasszal kialakult összkép, azaz egy nagy formáció vs. három kicsi „ellenzéki” párt, szertefoszlott. A Jobbik megtántorodott az eddig elért legjobb eredményének szintje alatt, az LMP pedig visszazuhant. A Fidesz-KDNP még a tavaszhoz képest is erősödött ugyan egy picinykét, ám zuhanórepülése most kezdődik. Az MSZP viszont kitört a karanténból és tagadhatatlanul a magyar pártválaszték legizgalmasabb pártja lett. Erre mondtam korábban, hogy „szexi” pártot csinálunk.

Vissza lehet nézni azt a rengeteg károgást, ami az itteni (nolblog) web-keselyűk billentyűzetéből kifért. Ezerrel temették az MSZP-t: szemétdomb, game-over, viszlát, összeomlás, vége, apokalipszis, stb. Konkrétan ez a sok huhogó most törli a képéről a pofáraesés zúzalékát. Törölgessék is!

Korábban szinte mindenki leírt minket. Közvélemény-kutatók, sajtó, média, nagyképű elemzők és monoton blog-férgek. Ehhez képest „bezsebeltük” a szavazatok egynegyedét, mert inkább hittünk magunkban, mint a vészjóslatokban.

Ha egy további zuhanás utáni belső és külső támadás kitettjei lennénk, akkor most azt írnám, hogy „hullarablók”. Így – megerősödve - viszont elegánsan csak annyi az üzenetem, hogy „kívül tágasabb”. Belül meg kellemesebb. Mondom: szexi párt ez az MSZP. J

El a kezekkel Molnár Gyulától !

Molnár Gyula sikeres polgármester és esélyes szocialista újra jelölt polgármester Újbudán, azaz Budapest XI. kerületében. 5 nappal az önkormányzati választások előtt ügyészségi hajsza indult ellene egy 2006-ra visszanyúló ügy kapcsán, fideszes feljelentésre.

Az ügyészség immár több mint 1000 napja „nyomoz”.  A minap ugyanebben az ügyben meggyanúsították Lakos Imre (ex-SZDSZ, most független) alpolgármestert, s immár vele párhuzamosan Molnár Gyula esetében is nyilván ez a cél. Molnár Gyula ugyanis idézést kapott. Az ügyészek először a jogszabályokat felrúgva a XI. kerületi polgármesteri hivatalban tuszkolták az idézést egy titkárnő kezébe. Majd alighanem belátva a kapitális hibát, még nagyobbat követtek el: szeptember 27-én kora este egy kampányrendezvényen érték utol Molnár Gyulát, aki az idézést ott átvette, amely október 4-én hétfőre szól.

Az MSZP önkormányzati választási kampányának politikai vezetőjeként és felelőseként kijelentem, hogy ezt az eljárást nyílt politikai aggressziónak tekintjük. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy évek óta tartó hatósági vizsgálat épp a választások előtt pár nappal jusson abba a szakaszba, amely egy szocialista polgármester-jelölt ügyészségi idézéséről szól.  Az MSZP teljes pártközössége nevében messzemenő szolidaritásunkról biztosítjuk Molnár Gyulát, és felhívjuk Budapest, Magyarország és az Európai Unió minden jó érzésű polgárát, hogy emelje fel a szavát a legsötétebb diktatúrák idejére emlékeztető gyakorlat ellen. Kikérjük magunknak, hogy a Fidesz és immár a kormány lakájmédiája előbb értesüljön az ügyészség szándékairól, mint az érintett maga. Emberileg is vállalhatatlan, hogy egy kampány kellős közepén magukat tudósítónak nevező sajtómunkások ebben a játszmában kollaboránsként részt vegyenek. A végsőkig elutasítjuk azt is, hogy a hatóságok egy kampányrendezvényt használjanak fel egy ellenzéki politikus meghurcolására. El a kezekkel Molnár Gyulától!

Dr. Szanyi Tibor

Magyarország elnök!

Ez bizony történelem. 2011 első félévében Magyarország adja az úgynevezett soros elnökséget az Európai Unióban. Látszólag rutin, valójában pedig egyféle korona azon a folyamaton, amely hazánkat az európai fejlődés fősodrába juttatta.

Természetesen ma még minden tagországot megilleti, hogy egy rövid időre az európai kormányrúdhoz állhasson. Nyilván sok a determináció, hiszen a korábbi évek, évtizedek döntéseinek következményeit is gondozni kell. Nem mindegy, hogy ezt miként tesszük, hiszen bizonyos ügyeket ki lehet emelni, másokat pedig csak hagyni alakulni a maguk útján.

A nagy lehetőség azonban a napirendek meghatározásában rejlik, ugyanis ez az az előny, amit a többi tagország a mindenkori soros elnöknek udvariasan átenged. Ilyenkor lehet előrukkolni kisebb-nagyobb kezdeményezésekkel, amelyeket általában jóval komolyabban vesznek, mint a szimpla tagországi indítványokat. Ám nem csupán a saját ötleteknek nyílik út, hanem fel lehet karolni olyan elgondolásokat is, amelyek valamely tagországnak roppant fontosak, mégsem jön vele elő, hanem inkább arra támaszkodik, hogy a soros elnök majd beemeli a tárgyalandó ügyek közé. Ez már a diplomácia világa, ahol a szívességek és viszont-szívességek bonyolult mechanizmusa mozgatja a kapcsolatokat.

Egy ország soros elnöksége akkor sikeres, ha a napirendre vett témákban kimutatható előrelépés történik. Lehetetlen ügyek erőltetése jobbára a kudarcok világát írja körül. Hasonlóképpen, a csak néhány országnak fontos, ám mások által hátrébb tolni igyekezett kérdések futtatása szintén nem a siker záloga. Főleg a kicsi, avagy közepes országokra leselkedik ez a veszély, amennyiben az elnökséget a régi vesszőparipák derbijének gondolják használni. Nagyon sok kompromisszum, rengeteg előkészítő munka szükséges egy jó elnökségi periódushoz.

Vajon képes-e Magyarország egy ekkora feladatra, különösen, ha sikert is el akarunk könyvelni? Mindenképpen ’igen’ a válasz. Persze a szkeptikusok gyakran felteszik a kérdést, többnyire a folyosókon, a kávézókban és egyéb „fontos” helyeken, vajon minden klappol-e, fog-e ez menni? Nem szabad az ilyesmitől megijedni. Egy tagország, méretétől függetlenül mindig számíthat a brüsszeli intézmények segítségére, sőt, logisztikai problémák esetén ugyancsak áll rendelkezésre Európa jól felszerelt fővárosa. Az elnökséget politikai eredményekre „játsszák”, s kevésbé izgalmas a turisztikai, kulturális körítés, habár ez utóbbiak valóban hozhatnak valamit a konyhára. Érdekes jelenség, hogy a kicsi tagországok is megengedték már maguknak, hogy a repülőtér melletti ideiglenes barakkokban rendezzék meg a tanácskozásokat, de nagy tagországok is szokták idegenforgalmi parádékkal színesíteni az adott fél évüket. Soha nem ezeken múlott a siker.

Magyarország szépen hasíthat most a lehetőségekből. Főként a gazdasági témák kecsegtetnek sikerrel, hiszen a kontinens talán már kilábalni látszik a válság eddig ismert mélységeiből. Az új utak roppant érdekesek lehetnek, úgymint zöldvilág (mezőgazdaság, vidékfejlesztés, környezetvédelem, energia, vízgazdálkodás, egészségiparok), innováció és szociális ügyek. Ezek felkarolásához nyilván meggyőző lehet, ha a hazai térfélen komoly eredményeink lennének, de ezek hiányában sem reménytelen a kimozdulás.

Mindehhez itthoni belpolitikai béke sem ártana. Ám ez sem elengedhetetlen egy jó szerepléshez. A jó szereplés záloga a realitások (= valóság) kellő ismerete. Az utópiáktól viszont óvakodjunk!

dr. Szanyi Tibor

Felkérem az összes baloldali barátomat és ellenségemet, továbbá minden hasonszőrű ismerősömet, támogatóinkat, hogy október 3-ig függessze fel az MSZP bárminemű basztatását. Ezer köszönettel, Szanyikampánykapitány :)

Visszamenőleg végigpásztázva az elmúlt hetek MSZP-s megnyilvánulásait egyértelműen az a kép jön le, hogy ez az MSZP már - gyorsuló lendülettel - nem az az MSZP...

Sokat változtunk, persze még nem eleget. Főirányunk azonban immár sokkal markánsabban mutat balra, amihez jó kontraszt a Fapados Alapítvány kvázi kilenctizenegyes rendezvénye. Ugyanígy világos kontraszt a Fidesz archaikus valóság-show-ja is, no meg az LMP cédula-kókler vergődése, illetve a Jobbik elkeseredetten újra előhúzott cigány-kártyája. Az történt, hogy az MSZP minden rossz-ízű előzetes várakozás dacára talpra állt, leporolta magát és nekilátott a belső konszolidációjának.

Sőt, most kezdődik az önkormányzati kampány leginkább meghatározó szakasza. Soha nem volt még ennyi új, illetve fiatal jelöltünk, de nem dobtuk el a tapasztalatot sem. És könnyedén összegyűjtöttünk egy millió ajánlószelvényt. Annyit, amennyi szavazatot kaptunk tavasszal. Ez jó előjel!

13-án, hétfőn a parlamentben megmutatjuk:

MSZP = az ellensúly

Sikeres önkormányzatok = MSZP

Ilyen egyszerű J

2008-ban vékony jégre csúszott az ország. Nem kizárólag saját hibájából. Kétségtelen,
az elmúlt évek elképesztő méretű fejlesztései rendesen próbára tették az ország teherbíró
képességét. Emellett nagy lökő erőt jelentett a világválság. Az akkori kormány az akkori
tétova útkeresést gyors cselekvésbe fordította. Működött a nemzetközi pénzügyi szolidaritás,
amelynek segítségével a Bajnai-kormány bámulatos sebességgel hozta egyenesbe az
államháztartás megbillent szekerét.

A tavaszi választások a haszonlesők győzelmét hozták. Kemény, varázspálcás ígéreteikkel
letaglózták a politikailag megroggyant balliberális elitet, s a valóságtól teljesen
elrugaszkodott, szimbolikus ország-vezetésbe kezdtek. Rájuk most az a veszély leselkedik,
hogy mit hoz az eufória múltával előálló csend…, majd moraj…, majd….? Tartok tőle,
a nép – átvitt értelemben – „élve fogja megnyúzni” ezeket a populista handabandázókat.

Érződik, hogy nagyon rövid volt a kormányváltó hangulat időszaka. Akik tavasszal a
szocialisták háttérbe szorulásán dolgoztak-örömködtek, azok közül sokan most már lehajtott
fejjel járnak, s ki-kifakad belőlük a sóhaj, hogy nem erre számítottak. Gyakorlatilag leállt
az állam működése, torlódnak a kifizetetlen számlák, lebénult hivatalok magyarázkodnak.
Záporoznak a külföldről érkező kritikai megjegyzések, az ország külső imázsa a magára
hagyott zsebdiktatúrák fölötti méla undort tükrözi. Ez a helyzet.

Lesújtó az első száz nap mérlege. A sikernek beállított intézkedések egyáltalán nem
értetődtek maguktól, s az értékelésre vállalkozó kormányfő meglepő módon sajátos
magyarázkodásba kényszerült. Nem lett semmilyen nagyarányú adócsökkentés, „csak” a
leggazdagabbaknak. Nem lett több munkahely, „csak” kirúgott állami alkalmazottak ezrei
tanácstalankodnak az utcán. Nem lettek kisebbek a családok terhei, „csak” a fél ország gajdult
bele a magyar fizetőeszköz immár háromszori bedöntésébe, legutóbb a miniszterelnök minapi
öntömjénező és árfolyamrontó tévelygésébe. Nem lett rend, „csak” a brutális cselekmények, a
hatósági korrupciós esetek és a rendőrhalálok száma ugrott meg.

A nagyszájú, az óvatosság minimumát is nélkülöző állami irányítás 100 nap alatt mintegy
800 milliárd forinttal szorította meg a magyar embereket, vállalkozásokat. Csupán sejteni
lehet, hogy hol landolt ez a rettenetes mennyiségű pénz. Nyilván azoknál, akik a forinttal
foglalkoznak a tőzsdéken. Azt viszont nem tudni pontosan, hová vezet, ha ez így folytatódik?
Az már viszont most hallatszik, hogy recseg-ropog alattunk a vékony jég, s az árnyékok már
azt láttatják, hogy nem a tabuk, avagy az utópiák dőltek meg, hanem sajnos az ország dől!

A kormánypárt elsősorban a bosszúállásban hisz, mármint azért gondolnának bosszút állni,
hogy 8 éven át ellenzékbe kényszerültek. Ezen a tényen visszamenőleg ugyan már nincs mit
változtatni, tehát értelmetlen dolog képzeletbeli csontvázakkal kelni-feküdni. Az ötvenes
éveket idéző rákosista reflexek, koncepciós eljárások a mai Magyarországon hovatovább
semmit sem érnek, jóllehet ezrek élete keseredhet meg. A kormánypárt görcsösen igyekszik
kriminalizálni a közéletet, mindenben bűncselekményt lát, ami nem a hűbéreseinek ügylete,

jóllehet az „éhes” pribékjei szó szerint rászabadultak a közkasszákra. Rettenetes állapotok
alakultak ki. Magyarországon ma nem jó élni.

Ebbe a helyzetbe úgy futottunk bele a közelgő önkormányzati választási kampány
időszakában, hogy a demokratikus lehetőségek törvényi korlátozása a cédulanepperek
paradicsomává változtatta az előfutamokat. A nagyobb pártok logisztikai ereje jól bírta
az ajánlások összeszedését (jellemző módon a Fidesz 1,4 millió, az MSZP közel 1
millió kopogtatócédulát gyűjtött), ám a kisebb mozgalmak, így épp a magyar politika
szűzlányaként tetszelgő LMP durván ágyba bújt a kormánypárttal, sőt, úgy tűnik, még
a „legmásképpen” betermelt cédulákat is elfogadta ártatlansága elveszítésének fizetségeként.

Ám ha dől az ország, akkor kellenek az ellensúlyok. Erre vállalkozik a tavaszi vereség
kábulatából felfrissült szocialista párt, jóllehet mások is aspirálnak az ellenzéki főerő
szerepére. Az egyik „más” gyakorlatilag ráégett a Fideszre, legjobb esetben is csak az udvari
bolond sapkáját kaphatják. Komolyabb kihívás a Jobbik, amely undorító politikáival ugyan
képes felszínen maradni, de az idő bizonyosan nem nekik dolgozik. Ez utóbbiak elsősorban
a legkiszolgáltatottabb vidékeken voltak képesek növelni támogatottságukat, ám a fiatalok
világából látványosan szorulnak kifelé.

Ha belepillantunk az egyes településeken kínált szocialista színskálába, azt látjuk, hogy a
sikeres baloldali vezetésű városokban a jó menedzsment továbbvitelét ígérjük, ám mindenütt
sajátosan új elemként jelenik meg a szabadság védelmének ismételt igénye, az MSZP által
az utóbbi években felkarolt zöld gondolat kidomborítása, valamint a közösségi koncepciók
reneszánsza.

Igen, húztunk egy vonalat. Levontuk a tanulságokat két nagy hibánkból. A liberális
flörtökhöz képest balra fordultunk, az ál-naiv bizonytalankodásokhoz képest pedig a
becsület büszkeségét tűztük zászlainkra. Igen, az MSZP az ellensúly, az MSZP a sikeres
önkormányzatiság záloga, és mégis igen: MSZP.

Dr. Szanyi Tibor

http://nol.hu//belfold/szaz_nap__szaz_hazugsag

100 NAP, 100 HAZUGSÁG

A második Orbán-kormány első 100 napja

1. Nagyobb és drágább állam. Orbán Viktor tavasszal még egy kisebb és olcsóbb állam
ígéretével kampányolt, az új kormány mégis nagyobb és többe kerül a magyar embereknek,
mint a Bajnai-adminisztráció.

2. „Offshore lovagok” a kormányban. Bár e kifejezéssel először Orbán Viktor illette
ellenfeleit, hamar kiderült, hogy épp az ő „forradalmi bizottsága” rejt ilyeneket. Fellegi
Tamás nemzeti fejlesztési miniszter vagy Gál András Levente államtitkár tudna erről mesélni.

3. Két brüsszeli pofon Orbán Viktornak. Orbán Viktor tavasszal még a hiánycél elengedéséről
beszélt, ám gyorsan észhez tért, miután hazatért első brüsszeli útjáról és immár a Bajnai-
kormány által kitűzött célra tart.

4. A nemzetközi piacok bizalmának eljátszása. A kormánynak – rögtön a beiktatása után
- nem egész két nap alatt sikerült tönkretennie az ország és a Bajnai-kormány egyéves
munkáját. Orbán Viktor tavasszal még a gazdaság talpra állításáról beszélt, ám hamar
sikerült lenulláznia az erre való esélyt.

5. Pálinkafőzés legalizálása. A kormány döntése nyolcmilliárd forint mínuszt jelent a

költségvetésben, egészségügyi kockázatokat rejt, mert ellenőrizhetetlenné teszi a rendszert.

Mellesleg szó szerint „kiüti” a legális pálinkapiaci szereplőket. Ez volna a kormány
által beharangozott nemzeti hungarikumok kiemelt bánásmódban való részesítése?

6. Papcsák Ferenc elszámoltatásért felelős kormánybiztos. Orbán Viktor tavasszal még
törvényes elszámoltatást ígért, ehhez képest azt az embert uszította politikai ellenfeleire, aki
maga jogszerűtlen dolgokat tesz. Egy ízben okirathamisításba keveredett, ügyvédi irodája
pedig tömegesen fogadott el gyanús megbízásokat a fideszes megyei önkormányzatoktól.

7. Csalódott vállalkozók. Bár az üzleti élet szereplői nagyon várták a –nekik is –
szép szavakat duruzsoló Orbán Viktort, hamar rá kellett jönniük, hogy a nagy vezér
nemcsak a pedagógusok vagy az egészségügyi dolgozók átverésében jó. A vállalkozók
érdekképviseletével utoljára a Bajnai-kormány egyeztetett, még május 7-én…

8. Egészpályás letámadás a sajtó ellen. A médiaalkotmány szájkosarat tesz a független
közszolgálati médiára, a fideszes Szalai Annamária kilenc évre szóló kinevezése a Nemzeti
Hírközlési Hatóság élére még egy jól fejlett közép-ázsiai autokráciában is kiverné a
biztosítékot.

9. Nyilatkozzon az is, aki nem akar. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kötelező
kifüggesztetése a közhivatalokban a legsötétebb pártállami időket idézi. A döntéssel a
kormány az elmúlt húsz évben példátlan beavatkozást hajtott végre a közhivatalok életébe.

10. Üresjárat milliárdokért. Az elavult és bizonyíthatóan kihasználatlan vasúti szárnyvonalak

újranyitásával a kormány populista és pazarló módon szórja az adófizető magyar emberek
pénzét.

11. Becsületes dolgozók ezrei az utcán. Tisztességesen
közalkalmazottak indoklás nélküli és tömeges elbocsátása.

12. Parlamentarizmus megcsúfolása I. Egyéni képviselői indítványokkal való kormányzás a
kormány megalakulása után másfél hónappal, azért, mert így nincs törvényi kötelezettség az
érdekképviseletekkel való konzultációra.

13. Parlamentarizmus megcsúfolása II. Előterjesztési hibák, magyartalanságok, gyakran
néhány nap alatt áterőltetett törvényjavaslatok a Parlamentben, köszönhetően a
kormánytöbbség fülkeforradalmi lázának.

14. Tréfát nem ismerő intézkedések. Hoffmann Rózsa helyreigazít egy vicclapot.

15. Időutazás a Horthy-korszakba. A 30-as 40-es évek hagyományainak visszacsempészése a
honvédség életébe.

16. A demokrácia arculcsapása I. Az elmúlt nyolc év gyakorlatával szemben ismét titkosak a
kormányülések.

17. Szórakozás, kormányzás helyett I. Orbán Viktor az EU-IMF tárgyalás helyett inkább
focimeccsre utazott.

18. Sikerrel ostromolt jogállami fellegvárak. A joghoz mit sem konyító fideszes Stumpf
Istvánból alkotmánybíró lett, de temérdek más, független állami intézmény vezetése is fideszes
pártkatonákkal van tele.

19. Zsíros megbízások a haveroknak I. Az állami cégek épületeit Orbán Viktor személyes
közbenjárására Pintér Sándor belügyminiszter volt cége őrzi.

20. A demokrácia arculcsapása II. Az elmúlt két évtized legkirekesztőbb politikusa, a fideszes
Kövér László az Országgyűlés elnöke lett.

21. Adócsökkentés helyett adóemelés. Orbán Viktor tavasszal azonnali nagyarányú
adócsökkentést ígért. Ezzel szemben az új kormány adóintézkedései összességében növelik
az összes beszedett adót. Ráadásul miközben a munkabért terhelő járulékcsökkentésről
szónokoltak, most mégis a vállalatok nyereségadóját csökkentették.

22. Zsíros megbízások a haveroknak II. Az Orbán-kormány egyik első intézkedése volt, hogy a
Földművelésügyi Minisztériumban létrehozott egy teljesen felesleges birtokpolitikai tanácsot,
amelybe aztán saját embereit ültette, fejenként havi 750 ezer forintért.

23. Szégyenlista Hódmezővásárhelyen. Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester,
Fidesz-frakcióvezető bevallottan jogellenesen listázza a neki nem tetsző szegény embereket.

24. Politikai vezetők vastagodó bukszája. Az Orbán-kormány miniszterei jóval többet tesznek

zsebre, mint az előző vezetés tagjai.

25. Pártkatona a Sándor-palotában. Schmitt Pál már köztársasági elnökként megjelent egy
kormányülésen, egyértelműsítve, hogy az ország – legalábbis egy időre – búcsút inthet a fékek
és ellensúlyok húsz éves alapintézményének.

26. Fideszhez „méltó” cselekvési terv. Schmitt Pál elsőként azt a törvényjavaslatot írta alá,
amely a saját juttatásainak emeléséről szólt.

27. Pálfordulás. Orbán Viktor és „forradalmi bizottsága” ellenzékben még hevesen ellenezte
a Déli Áramlatot, kormányra kerülvén azonban már kiállt az „orosz vezeték” mellett.

28. Arrogáns külpolitika. A Visegrádi négyek találkozóján Orbán Viktor protokollt sértett. Ez
volna a kifinomult, polgári magatartás?

29. A magyar pártok megfelezése a szlovák parlamentben. A kormányt nem érdekelte a
szlovákiai magyarok véleménye a kettős állampolgársági törvény elfogadásának időpontjáról,
az eredmény: az MKP kihullott a szlovák törvényhozásból.

30. Alkotmány, saját felhasználásra I. „Lex Borkai” – rendőrök, hivatásos katonák
leszerelésük után három évig nem indulhatnak választásokon. Törvény, Győr fideszes
polgármesterére szabva.

31. Beléptetés súlytalan, kiléptetés igaztalan. Versenyvizsga és teljesítményértékelés
megszüntetése a közszférában.

32. Bányabezárás. Az utolsó hazai bánya a kormánynak hála az év végén végleg bezár.
A márkushegyi kőszénfejtő árnyékában több mint 3000 utcára került ember, meg egy
kérdés marad: ez volna az Orbán Viktor által beharangozott patrióta gazdaságpolitika?

33. Elvonások a rendőrségtől. Az Orbán-kormány egyik első intézkedéseként 1,2 milliárd
forintot vont el a rendőrségtől, 109 milliót a polgárőrségektől és további 682 millió forintot
egyéb közbiztonsági feladatoktól. Eközben még az árvíz elleni védekezés rendőrségnél
jelentkező költségeit sem térítette meg maradéktalanul.

34. Becsapott és megalázott pedagógusok. Elmaradt az azonnali bérnövelés az oktatásban,
pedig Orbán Viktor megígérte. Helyette Hoffmann Rózsa „bohóckodását” hallgathatták.

35. Becsapott egészségügyi dolgozók. Elmaradt az azonnali bérnövelés az egészségügyben,
pedig Orbán Viktor megígérte…

36. Elvonások a kultúra területéről. Az alternatív színházak politikai alapú ellehetetlenítése.

37. Faképnél hagyott érdekvédők. Orbán Viktor az elmúlt hónapokban sűrűbben találkozott
Ronald Lauderrel, mint a magyar dolgozókat képviselő szakszervezetekkel. Pedig a
kampányban megígérte, egyetlen döntést sem hoz úgy, hogy azt nem tárgyalja meg az
érdekképviseletekkel.

38. Antidemokratikus törvényalkotás. Átgondolatlan, előkészítetlen törvények futószalagon
történő benyújtása, a Parlament egyszerű törvénygyárrá silányítása, immár a legcsekélyebb
belső kontroll nélkül.

39. Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetése. Mi lesz a betegek jogvédelmével?

40. Szisztematikus és folyamatos tisztogatás az államigazgatásban. Mind a 100 oldal kevés
lenne a szakmailag fedhetetlen, mégis elbocsátott közhivatalnokok felsorolására.

41. Hende Csaba hentesmunkája. A Honvédelmi Minisztérium vezetésével megbízott Hende
Csaba a teljes vezérkar lefejezésével kezdte működését. Ilyesmit utoljára Sztálin művelt.
Szerencse, hogy nincs világháború…

42. Pártkatona az Állami Számvevőszéknél. Orbán Viktor Domokos Lászlót, a Fidesz
parlamenti képviselőjét (!) ültette be a legfontosabb független állami ellenőrző szervezet
elnöki székébe.

43. Gyerekek a börtönökben. A kormány tényleg azt hiszi, hogy a kiskorúak elzárhatósága

önmagában gyógyírt jelent a közbiztonsági problémákra, és nyers erővel, pusztán rendészeti
eszközökkel megoldhatók a társadalmi konfliktusok?

44. Bezárt börtönök újranyitása. Mi lesz azokkal a családokkal, amelyeknek a családfője

néhány hétre, esetleg hónapra hűvösre kerül? Alighanem ugyanaz a megélhetési bűnözés

marad nekik, mint amit az apa művelt, ha nem akarnak éhen halni. Nyilván végig van ez is
gondolva.

45. Alkotmány, saját felhasználásra II. Alkotmánybíróság tagjait jelölő bizottság
összetételének megváltoztatása. A kormány a nemzeti együttműködés jegyében Fidesz-
pártkatonákkal jelölteti az Alkotmánybíróság tagjait.

46. Törvénymódosítások visszamenőleges hatállyal. Bejelentett intézkedések, melyek mögött
azonban máig nincs jogszabályi háttér.

47. Faképnél hagyott ellenzék. A kormány a Parlamentben tömegével söpörte le az ellenzéki
indítványokat. Ennyit a nemzeti együttműködésről.

48. Hamvába holt új költségvetés. Orbán Viktor még a kampány hajrájában is új költségvetést
ígért az országnak.

49. MFB-kommandó az állami cégeknél. A kormányutasítására „fekete sereg” lepte el az
állami cégeket, a módszer a legsötétebb pártállami időket idézte.

50. A fogyatékkal élők megcsúfolása. Orbán Viktor, bár a kampányban még a fogyatékkal
élőkkel szembeni kiemelt figyelmet ígért, az Országgyűlési Irodaház előtt nem egyszer a
mozgássérülteknek fenntartott parkolót használta.

51. Szelektív nemzetpolitika. Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes
erdélyi látogatása során kénye-kedve szerint válogatott a felkeresendő magyar szervezetek
között.

52. Elmaradt nemzeti konzultációk. Orbán Viktor a választás utáni napon nemzeti
konzultációt ígért öt nagy nemzeti ügybe a következő hetekre. Nemzeti konzultáció mindeddig
csak a közbiztonság, illetve a gazdaság témakörében történt.

53. Hiányzó energiastratégia. Bár állítása szerint jó ideje készült a kormányzásra Orbán
Viktor, a kormány a mai napig nem állt elő értékelhető energiaügyi stratégiájával.

54. Terrorelhárító Központ felállítása. Az Orbán Viktor és Schmitt Pál személyes
testőrségének szerepére hivatott központ felállítására 10 milliárd forintot költött a kabinet.
Ebből 2000 rendőrt lehetne azonnal állományba helyezni országszerte.

55. Demokrácia arculcsapása III. A kormány, erőfölényével visszaélve Fidesz-kaptafára
igazította választójogi törvényt.

56. Szórakozás, kormányzás helyett II. Orbán Viktor Angela Merkel német kancellár helyett
inkább a bolgár tengerpartot és a sopszka salátát választotta.

57. Árvízhelyzet kezelése. Fennakadások a helyreállításban, támogatások csúszása.

58. Rendetlenség két hét alatt. Valódi munka helyett a Fidesz-kormány tevékenységét a „két

héten belül helyreállítjuk a közbiztonságot” showműsorral kezdte meg. Ma már senki számára
nem kérdés, hogy ez az akció is csupán blöff volt.

59. Három csapás törvény elfogadása. A közbiztonság javítása terén eredményeket csak

olyan, egymással összefüggő intézkedések sorozatától remélhetünk, ami több ponton képes

egyidejűleg beavatkozni azokba a folyamatokba és rendszerekbe, amelyek a biztonságérzetet
meghatározzák.

60. Buktatás visszaállítása az alsó tagozatosoknál. Irány a középkor: a Fidesz-KDNP
kormány továbbra is a gyermekek megalázásában látja az eredményes oktatás eszközét.

61. Alkotmány saját felhasználásra III. Azzal, hogy a kormány lehetővé tette, hogy ősztől

külsős alpolgármesterek is beülhessenek az önkormányzatokba, a helyhatóságokban is szabad
utat adott az illegitim pártkatonáknak.

62. Titkárok az ítélőszékekben. A kormány döntése értelmében bírósági titkárok is

eljárhatnak szabálysértési ügyekben. Honnét kívánja a kormány előteremteni a tulajdon

elleni szabálysértések bírósági hatáskörbe való helyezése miatt felmerülő forrásokat?

felhasználásra

IV.

Az

Országos

kormánynak „hála”, ezután minden választás előtt le lehet cserélni. Íme a fideszhű választási

bizottság receptje az őszi választásra.

64. Az új Ptk. visszavonása. A magyar polgári jogot nagy veszteség éri az új Ptk.

elsüllyesztésével. A kormány ezzel a húzásával több éves, civilekkel közös előkészítő munkát
vágott sutba.

65. Szakember helyett pártkatona a Gazdasági Versenyhivatal élén. Juhász Miklós óbudai

ügyvéd „szakmai előéletéről” összesen annyit tudni, hogy több Fidesz-közeli cégben is feltűnt

korábban. A GVH új vezetőjének mindössze annyi köze van a versenyjoghoz, hogy korábban

az ő cégét is elmarasztalta a GVH.

66. Trükközés a törvényekkel. Lezsák Sándor parlamenti alelnök hetekig halogatta a nyári
ülésszak zárónapján elfogadott törvényjavaslatok megküldését a Sándor-palotába. Azért,

hogy az alkotmányellenes törvényeket már ne Sólyom László, hanem a fideszhű Schmitt Pál
ellenjegyezhesse.

67. Elmaradt a munkahelyteremtő intézkedések. Hogy lesz így egymillió új munkahely?

68. Veszélyben az eredményes EU-elnökség. Három és fél hónappal Magyarország soros

elnökségének kezdete előtt a kormány minden ok nélkül kirúgta hazánk állandó brüsszeli

69. Nyugdíjellenes intézkedések. A kormány a nyugdíjak infláció mértékével való emelésével

üzente meg az idős magyar embereknek: sok jóra ne számítsanak a következő években.

70. Látványosnak tűnő társasági adócsökkentés, papíron. A 10 százalékos társasági adót

olyan cégek számára tették most elérhetővé, amelyek többsége veszteségesen működik, tehát
már most sem fizet társasági adót.

71. Lehetőség az adóelkerülésre. Az ÁFA-mentes alapítványi adományozás nagyságrendekkel
megkönnyíti az adóelkerülést.

72. Leálló uniós pályáztatás. A kormány a források átrendezésével nehezíti az elnyert
projektek finanszírozását, a további pályáztatást. Az újratervezés során már beiktatott
projektek sokasága kerülhet a kukába, mert a kormány megszünteti azt a konstrukciót, amire
létrejöttek.

73. Elaprózott fejlesztéspolitika. Az Új Széchenyi Terv nem célokhoz, hanem elvárásokhoz
akar igazodni, szemben az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel, amely az ország speciális
adottságaihoz igazította a forráselosztást.

74. Leárnyékolt igazgatási bérek. Miközben az átlátható, a piaci bérekkel közel versenyképes
bérezési rendszert felszámolta és korlátozta a kormány, a politikai kinevezéseket – vagyis a

haverok ejtőernyőzését – megkönnyítette. Ráadásként a szakemberek kevesebbet, a haverok
többet keresnek majd.

75. Különadó a 60 napon túli végkielégítésekre. A kormány ezzel a döntésével a gyereket is

kiöntötte a fürdővízzel együtt. 98 százalékos különadó az iskolaigazgatókat, a főorvosokat,

a közösséget szolgáló intézmények vezetőit rövidíti meg igazán. Egy élet munkáját egy
tollvonással sarcolta meg a kormány, ráadásul minden bizonnyal alkotmányellenesen.

76. Kontraszelektív döntések. A havi kétmilliós bruttó bérplafon bevezetése a kontraszelekció

intézményesülésének díszpéldánya: a közcégek vezetői többé nem kaphatnak versenyképes
bért, vagyis csak gyengébb szakemberek vállalják majd a munkájukat.

77. Igazságtalan fizetéscsökkentés.

szükségszerűen lenyomja az állami szektor bértömegét. Vagyis minden dolgozó, az igazgatótól

a portásig kevesebbet keres a kormánynak köszönhetően.

78. Igazságtalan adórendszer bevezetése. Az egykulcsos, 16 százalékos adó bevezetésével a
gazdagoknál több, a szegényeknél kevesebb pénz marad. Ez Orbán Viktor igazsága: 300.000
minimálbéres jár rosszabbul.

79. Adókedvezmények eltörlése I. A kormány eltörölte tandíj adókedvezményét, ezzel
megszünt az állami ösztönzés a tanulásra.

A közintézményeknél bevezetett kétmilliós bérplafon

eltörlése

II.

A

kormány

adókedvezményeit, beleértve a lakás-, és nyugdíjelőtakarékosságot is.Íígy amellett, hogy a
pillanatnyi jövedelem teljes felélését támogatja, nem ösztönzi a belföldi megtakarításokat,

vagyis tovább erősíti hazánk külföldi tőkefüggőségét.

81. Bércsökkentés a közszférában. 15 százalékos bércsökkentés minden egyes közszolgának,
vagy minden hatodik dolgozó kirúgása. Ez a kérdés, lehet választani…

82. Álságos beszerzési stop a közszférában. A beszerzések központi leállításával a
kormányzati beszállítások alacsonyabb, miniszteriális és államtitkári szinten történtek. Vagyis
egyben nem fizetett ki nagy összeget a kormány, de egyenként minden államtitkár megvette
vagy kibérelte a saját autóját.

83. Devizahitelesek a pácban. A válság által nehéz helyzetbe sodródott devizahiteleseket a
kormány dilettáns gazdaságpolitikája, mellébeszélése tovább fojtogatta. A Fidesz-kormány
századik napján történelmi csúcson a frank és az euró/forint árfolyam is az egekben.

84. A fogyasztóvédelem leépítése. Továbbra sem látható, milyen irányba kívánja terelni

a fogyasztóvédelmi politikát a kormány, ugyanis a kormánytagok közül az elmúlt 100

napban senki nem beszélt a fogyasztóvédelemről. Emiatt a júniusban kezdődött szokásos

fogyasztóvédelmi ellenőrzésekről gyakorlatilag semmit nem tudni.

85. Álságos közüzemidíj-moratórium. A kormány moratóriumot hirdetett, majd bejelentette,
tulajdonképpen nem illetékes az ügyben. A fekete levest minden bizonnyal az október 3-i
választás utánra tartogatja.

86. A cselédmunka adómentessége. A ház körüli szolgáltatásokat vállalók most már jog
szerint is cselédek. Nem jár nekik nyugellátás, egészségügyi hozzájárulás, egy sms-el el
vannak intézve, és már csusszanhat is a zsebekbe a fekete pénz. Egyszer már magunk mögött
hagytuk a feudalizmust, a kormány azonban az elmúlt 100 napban újratervezte.

87. Enerigahatékonytalanság a köbön. A kampányban még Zöld Bankról, megújuló

energiaprojektekről beszélt a Fidesz. Ehhez képest a távhőárak emelkedtek, zöld projekteknek
színét se látni, miközben az elmúlt években sikerrel futtatott Panel Program keretében
továbbra is sorra újulnak meg a társasházak.

88. Leárnyékolt állam. Az MFB Zrt. alá suvasztott állami cégek átláthatósága egy csapásra

megszűnt. Ma már csak a fideszes haverok tudják, mi történik a közcégeknél.

89. Kínos harcra csúnya kudarc. A kormány ostoba háborúja és köntörfalazó taktikája az

Európai Unióval és az IMF-fel szemben a havi törlesztőrészletek dinamikus növekedésében
csapódott le.

90. A BKV ellehetetlenítése. A kormány önkényesen megvonta a BKV-nak a Bajnai-kormány
által odaígért rendkívüli támogatást, veszélybe sodorva vele egy másfél-két milliós világváros
közlekedését.

90. Integrált oktatás felszámolása. A kormány nem titkoltan a cigány gyerekek
elkülönített nevelését támogatja a közoktatásban. Ennek eredményeként mára az ország

számos településén megindult a leghátrányosabb helyzetű cigány tanulók szegregált
oktatása, ami óriási visszalépést jelent az elmúlt évek befogadó gyakorlatához képest.

92. Eladósított önkormányzatok. Az önkormányzatok adósságállománya a kormány elmúlt
100 napos tevékenységének „hála” mostanra 1100 milliárd forintra növekedett.

93. Politika az iskolákban. „Az iskolákba nem lehet bevinni a politikát” – mondta tavasszal
a Fidesz. Ezzel szemben a kormányzó Fidesz az ország számos településén a tanévnyitókon

kezdte meg az őszi kampányát.

94. Kilakoltatási bomba ketyegtetése. Továbbra is halogatja a kormány a lakáshiteleseket

segítő Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozását, így komoly a veszély, hogy jövő tavasszal

százezer család kerülhet utcára.

95. Arcátlan személyi döntések. Orbán Viktor fogyatékossági ügyi miniszteri biztost csinált

Bernáth Ildikó fideszes képviselőből. Vajon miféle szolidaritás várható attól, aki korábban
több kisebbség ellen is éles kirohanással élt?

96. A Jobbik-ész gyászos diadala. A kormány az elmúlt 100 napban leginkább azzal volt

elfoglalva, hogyan fogja ki a szelet a szélsőjobboldali Jobbik Árpádsávos vitorlájából. Jó

példa erre a kiskorúak leültethetőségéről, vagy a börtönök újranyitásáról szóló intézkedése.

97. Kettős beszéd a kormánykommunikációban. A kormány tagjai az elmúlt 100 nap során
maradéktalanul elsajátították Orbán Viktor sikerreceptjét, vagyis elhitték, hogy másként

kommunikálhatnak a hazai és másként a külföldi közvéleménynek. A kettős beszéd azonban az
internet korában egyetlen komoly nemzetközi tekintélyt sem téveszt meg, ezt az egyre nehezebb

helyzetbe sodort devizahitelesek a saját bőrükön érzik.

98. Cserbenhagyott agrárium. A kormány a mai napig adós a mezőgazdaságra és a vidékre

jutó kifizetésekkel, ezzel veszélyezteti a mezőgazdasági termelők amúgy is nehéz megélhetését.

99. Személyi kultuszépítés sportszerűtlen eszközökkel. Orbán Viktor – pártállami időket

idézve – sportsikerekkel igyekszik növelni személyes népszerűségét. A sport támogatása

önmagában üdvözlendő, az azonban nincs jól, hogy a kormányfő a futballválogatott

mérkőzése előtt vetített egyórás interjú keretében kíván befurakodni az emberek

mindennapjaiba. Úgy tűnik, Orbán Viktor a focinál már csak önmagát szereti jobban.

100. Durva támadások a jegybank ellen. Az elmúlt 100 napban az Európai Uniónak
többször figyelmeztetnie kellett a kormányt, mert az durván beavatkozott az Európa szerte a
kormányoktól független nemzeti bank belügyeibe.

Megint jőnek, kopogtatnak…

Hétfőtől elindul a szokásos jelölési verseny. Pártok, egyének keresik-kérik a választópolgárok kegyeit, ajánlanák-e őket képviselőnek, polgármesternek? Igaz, az ajánlás eléggé más műfaj, mint a választás, ám előzetesen azért majd lehet ebből a két hetes nekibuzdulásból bizonyos következtetéseket levonni. És megelőlegezni.

Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb jelölést az állampárt fogja kapni. Ki-ki lelkesedésből, vagy félelemből a hatalom kezébe fogja adni a látható bizalmát. A szavazás persze más dolog, hiszen azt is ismerjük, amikor valaki több ajánlást gyűjt össze, mint ahány szavazatot kap.

Az elmúlt héten bebarangoltam az országot, több száz szocialista jelölttel találkoztam. Mozdulni akarnak. Jól-rosszul, de nem adják fel. Mindannyiunk lelkében ott forog a tavaszról maradt keserűség, a nagy vereség emléke. Bátorítani mentem őket, hiszen nincs eleve vesztes körzet, település!

Nagy gombóc a korrupció kérdésköre, a demagógia és az igazság egyvelege, tudniillik mi az, amit le kell nyeljünk, mi az amit meg nem? A szocialista pártban immár három hete vettem magamra az önkormányzati választások politikai irányítását, rengeteg determinációval és mégis értékelhető mozgástérrel.

Annyit már látok, hogy sok civil hozzánk „menekül”. Főleg a cigányok ijedtek meg az új kurzustól.  Azt is, hogy a csapatainknál itt-ott oda kell csapni. Összességében viszont mindenütt el tudunk indulni. Az is világos, hogy a Fidesz semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Nekik is mondom, Petőfi nyomdokán: az idő igaz, s eldönti, ami nem az.

A közelgő önkormányzati választások slágertémája Budapest. Hogy tehát ki is lesz a főpolgármester, győz-e a Fidesz, és egyáltalán: a fülkeforradalom beteljesül-e a fővárosban?

Remélem nem. Bízom a fővárosi öntudatban, amely soha nem engedett a jobboldali nyomásnak, még akkor sem, ha az egyszer-kétszer le is teperte. Budapest sokat változott történelme során, igen vegyes érzelmű lakosai voltak-vannak-lesznek, de egy dolog mégis összeköti őket, éspedig a szabadság és a szerelem iránti vágy.

A személyi és a politikai választék most nem túl bíztató. Nagyon kevés igazi, fajsúlyos jelölt mutatkozik a listákon, illetve azok elején. Várospolitikai ajánlatok éppenséggel még lennének, ám ezek közös nevezője is erőtlen, így hát nehéz az azonosulás. Mindenki zöldet, wifi-t, Dunát akar, valamint szinvonalas egészségügyet és közlekedést. Eddig ez rendben is volna, csak nincs mögötte valódi, civil akarat, szebb nevén vezérfonal. Nincs tehát jó értelemben vett polgári akaratra támaszkodó megrendelés. Marad a pártok kínálata. A liberálisok felszívódtak, miközben Budapest szabadelvűsége megmaradt; mi, szocialisták „ügyekbe botlottunk”, jóllehet a főváros baloldali karaktere megkérdőjelezhetetlen, a szatócspolitikát kínáló Fidesz villámgyorsan városi közröhej tárgya lett, az LMP összezavarodott, az MDF kapaszkodik, a többi formáció pedig a jelenlétéért küzd.

A pártok most mind önálló főjelöltekkel indulnak, szövetségek nem alakultak ki. Talán a leginkább ígéretes szövetségi kezdeményezés Kaltenbach Jenő körül indult meg, alighanem kicsit későn. A politika persze a legtöbbször kiszámíthatatlan. Hány és hány olyan eset sorolható az európai és a magyar történelemből, amelyben az utolsó, sőt, szinte az utolsó utáni pillanat hozott izgalmas fordulatot. A banánhéjakról nem is beszélve…

Mi az MSZP-ben az utolsó óráig nyitva hagytuk a kaput egy szélesebb szövetség előtt. Úgy gondoltuk, hogy a mi ajánlatunknál is lehet szélesebb, a demokratikus pártoknak, mozgalmaknak közösen elfogadható bázis. Hittük, hogy az LMP ellenzéki párt, de tévedtünk, mert valójában a Fidesz házicicája, amely időnként fujtat-nyávog, ám jobbára dorombol. Lehullott a lepel: annyira „más” ez a politika, hogy a tétmérkőzéseken rendre a Fidesznek söpri az utat.

Széles az út, sokan elférünk rajta – mondta a minap az LMP vezetője, Schiffer András. Úgy látszik, ez nála valami családi örökség, minthogy dédapja, a szociáldemokrata Szakasits Árpád egykoron hasonlóképpen vélekedett - tévesen. Őt is bekebelezte az akkori állampárt, s most a dédunoka perspektívái sem nagyon mások. Demokratikus erőnek ugyanis küzdeni illik a totális hatalomgyakorlás ellen, nem pedig kollaborálni!

A szocialista pártban sok mindent megtanultunk, de a tudás önmagában kevés, idő is kell a tanulságok végig viteléhez. Helyben többnyire még szorít a múlt összes hibája, de a vezérkarban már elindult a vérátömlesztés. Mi most azt kérjük Budapesttől, hogy adjon egy esélyt a felépülésünknek. Cserébe megígérem: minden másképp lesz.

Múlatunk. Most éppen időt. A kormány elzavarta a hitelezőinket, akiknek nem tetszett az a sok marhaság, amit az ő pénzükön a magyar kormány tenni készül. A piac pedig azonnal büntet. Azok a fiatalok, akik egy, vagy két, vagy három évvel ezelőtt hitelt vettek fel az otthonuk megteremtése végett, azok most havi  40.000 forint helyett majd 55.000 ezer forintot fizetnek. Ennyit nyilván nekik is megér, hogy a kevély bankárokat jól elküldtük a fészkes fenébe. A különbség egy gyengébb rock-koncert belépőjének az ára, ennyit tényleg meg kell érjen egy ilyen műsor. Gondolom, azok is jól szórakoznak, akik autót vettek hitelre, hiszen az ő havi törlesztésük csak 15 ezerről húszra kúszik fel. nem nagy pénz, távfűtésre majd  úgyis jóval többet kell fizetni a télen, ez az ötezer elmegy az egyéb kiadások fényében. Az a lényeg, hogy buli van!

Szóval gálázik a kormány. Rúgjunk jó nagyot a jegybankelnökbe, aki valóban a legjobban fizetett közszolga. Én a helyében egyébként tényleg lecsökkenteném azt a nyolc milliót négyre, vagy akár kettőre. (Remélem, magától is rájön erre, az én tanácsom nélkül is.) Kíváncsi vagyok, erre mit lépne a fülkeforradalmi kormány. Rögtön szaladna a hitelezőink után, hogy hé, megoldottuk a legnagyobb magyar problémát, gyertek vissza!?

És sarcoljuk meg a bankszámlákat is! Persze, látszólag a bankokat, mert azok aztán tényleg kegyetlenül be tudják hajtani a plussz-kiadásaikat az ügyfeleken. Az APEH ezekhez képest kismiska. Az adóhatóság 1500 milliárd forintnyi kintlévőségét nem tudja behajtani, a kormány pedig csak 200-at akar a bankok révén az emberekről lerántani. Nyilván, ez így méltányos. Vidámság a köbön.

Egyébként tényleg innovatív a kormány. Egyik oldalról hagyja, hogy a gazdagok gazdagodjanak, másik oldalról pedig dézsmálja is őket, mondván, a kisemberből ezek így is úgy is kipréselik. A kormány meg marad szép és népszerű. Hogy ez nekünk szociknak nem jutott eszünkbe! Alighanem azért nem, mert mi a társadalommal gondoltunk dűlőre jutni. Pedig mennyivel kényelmesebb ez így, a gazdagok közbenjöttével. Szóval egyáltalán nem béna ez a mostani miniszterelnök. Még akkor sem, ha nem a békávé jeggyel szórakozik, hanem nyíltan eljátsza: http://www.facebook.com/#!/photo.php?pid=246481&id=100000376669952

http://index.hu/belfold/budapest/2010/07/19/rokkanthelyen_allt_orban_kisbusza/

Szívügyek

Kétlem, hogy hazánkban többségben lennének azok, akiket egyáltalán nem érdekel a politika, legyen szó országos, vagy helyi kérdésekről, esetleg ezek egyvelegéről. Ki-ki szíve, meggyőződése szerint viszonyul az adott kérdéskörhöz, amely viszonyulásból időnként szavazatok születnek.

Valamikor kora tavasszal azt jövendöltem, hogy ősszel a nép élve fogja megnyúzni a Fideszt, amennyiben az kormányra kerül, ám a beígért „mindenjobblesz” elmarad. Nos, fenntartom jövendölésemet, hiszen a Fidesz kormányra került, sőt…, ezen kívül pedig azóta az égen-földön nem történt semmi előremutató. Kormányzásnak nyoma sincs, se jónak, se rossznak.

Kétségtelen, elindult egy eszelős vérengzés a kormányhivatalokban, illetve állami intézményeknél, cégeknél. Ez a hisztérikus kirúgási hullám egyelőre a munkanélküliek számát gyarapítja, természetesen romba döntve karrierpályákat, továbbá családokat, de ez utóbbira még visszatérek. Az is a valóság része, hogy százas nagyságrendben kerülnek gyanúba különböző cégek, amelyek persze könnyen lehúzhatják a rolót, végtére is ki rendel szívesen pellengérre állított vállalatoktól? Ez ugyanúgy a munkanélküliek számát gyarapítja, mint a közvetlen elbocsájtások.

Az, hogy a leszerelő fegyveres közszolgák en bloc le lettek kommunistázva, szintén nem növeli a rokonszenvet.  Bizonyos szakszervezeti vezetők épp mostanság ámulnak és bámulnak, hogy csak addig voltak kedvesek a Fidesznek, amíg az előző kormány ellen meneteltek, mára ők is a közpénzek eltékozlóinak sorába lettek utalva. A Fidesz jószerivel mindenkinek nekimegy, aki az előző években az állam és a gazdaság működtetésében szerepet játszott, persze a saját szűk nomenklatúráját leszámítva. A saját kommunisták, a saját harácsolók, a saját állami álláshalmozók tehát a kivételek, hiszen ilyeneknek is lenniük kell, hogy senki ne ragadtathassa magát általánosító megjegyzésekre. Sőt, valahavolt KISZ-apparátcsik ma minisztériumi szóvivő, ex-szocialista polgármester és országgyűlési képviselő számvevőszéki alelnök, többszörösen dezertált reformkommunista figura alkotmánybíró lehet a Fidesz kegyelméből, hogy a másik volt kiszest, Stumpf Istvánt ne is említsük ugyanebben a cipőben. Ők a Fideszbe megtért fekete bárányok. Nekik most jó, mindenki másnak le is út, fel is út.

Nem vitatom, egy kormánynak joga van nagykövetektől kezdve intézményi főnökökön át vállalatvezetőkig bezárólag személyeket visszahívni, lecserélni. A dolog akkor válik azonban kínos társadalmi jelenséggé, ha az tömeges és durva. Márpedig most a hatalmi téboly ezt produkálja. Pár ezer, vagy tízezer új munkanélküli nyilván nem borítja fel a hagymázas milliós munkahely teremtési álmokat, csak éppen pont az ellenkező irányba mutat. A virtuális vér- és sártengerből kiemelkedő nemzeti banki elnök hősies ellenállása azért bosszantja a fideszes kivégzőosztagokat, mert amíg ő sértetlenül áll a vártán, addig másoknak is maradhat remény, márpedig minden kényuralom legfőbb ellensége a meggyalázottak szívében, lelkében pislákoló remény. (Egyébként az lenne az igazán elegáns, ha Simor nemzeti bankelnök a biztos győzelme bázisán - szolidaritásból - felére csökkentené a saját fizetését.)

Ami most zajlik, az bizony a vékony magyar középosztály lefejezése, lemészárlása. Azé az állami, hivatalnoki rétegé, amely szimbolikusan is a nyugat felé vetett tekinteteket vezeti. Nem tudom ezt máshoz hasonlítani, mint amikor Sztálin a legnagyobb nemzetbiztonsági kitettség idején eltüntette a teljes szovjet katonai vezetés színe-virágát. Nemzetbiztonsági kihívás pedig ma is leselkedik, ezúttal Magyarországra. A dologban az az igazán fájó, hogy ezt a kihívást a Fidesz csontvázbrigádja provokálta ki, amikor oktalanul fellármázta nemzetközi pénzvilágot a valójában nem létező hazai gazdasági katasztrófa helyzetre hivatkozva, majd egy összeeszkábált 29 darabos luficsokorral próbált tüzet oltani.

Ez idő tájt órák választanak el minket egy bombabiztos kiütéstől, csak még az a kérdéses, hogy melyik irányból kapjuk?  Ha az IMF/EU tárgyalódelegáció (értsd: Magyarország finanszírozója) dolgavégezetlenül, vagy akár csak sovány eredménnyel áll fel az asztaltól, akkor könnyen elszáll a forint (a keselyűk már kőröznek hazánk légterében!!!), s emiatt az amúgy is kifáradt, avagy a kirúgási hullám következtében kivérzett családok tízezrei szembesülnek azzal,  hogy életük anyagi bázisa egy csapásra válik hamuvá és füstté. Ha viszont születik megállapodás (és az ország szempontjából ez lenne a jobb), akkor nincs a 29 pontos csodafegyver, azaz a Fidesz repülőstartja egy orbitális arcra zuhanásban ér véget. Bármi is lesz az eredmény, a Fidesz nyilván győzelemként fogja értékelni, azonban az igazi lakmuszpapír a forint árfolyamának a majdani alakulása. 

És most egy pillanatra tekintsünk el a klasszikusnak említhető lakossági devizahitelesektől, illetve a cégüket hasonló keretekben finanszírozó vállalkozóktól. A fideszes önkormányzatok igen nagy hányada ugyanis korábban devizahitellé változtatta a kölcsönállományát. Ezek már most elviselhetetlen helyzetben érzik magukat, s egy további árfolyam cunami a padlóra fekteti őket. Biztosak lehetünk abban, hogy az önkormányzati szféra fideszes szegmense nem érdekelt a magyar gazdaság nemzetközi szintű felforgatásában, tehát a kérdés az, vajon a Fidesz másodvonala képes-e megfékezni vezetőit? Ez sürgős válaszra vár.

dr. Szanyi Tibor

(Elhangzott 2010 júlis 5-én a Magyar Országgyűlésben az MSZP napirend előtti felszólalásaként.)

Tisztelt Országgyűlés!

A nemzeti együttműködés forradalmi kormánya minden jel szerint a nemzetközi pénzvilághoz, a nemzetközi burzsoáziához fordul brutális méretű dollárhitelekért. Nem csoda, hiszen a forradalmi gazdaságpolitika derekasan kicsúszott az időből, minthogy július elsejétől már élniük kellene azoknak az új szabályoknak, amelyeket a forradalmárok oly hevesen beígértek, ám megalkotásukhoz csak most kezdenek hozzá.

Nézzük hát a forradalmi kiskátét. A nemzeti együttműködés forradalmi kormányának víziói szerint a sokmilliós  jövedelmekkel rendelkezők ezután búsás adókedvezményekhez jutnak, illetve immár nem csak a szokásos, hanem a milliárdos vagyonokat öröklők is teljes illetékmentességhez. Ennek ellensúlyaként az eddig adómentességet élvező legkisebb jövedelmek hamarosan meg lesznek sarcolva, illetve a pénzügyi szervezetek is dézsma alá esnek, amely dézsma összegét persze a dolgozókból, a vállalkozásokból majd kipréselhetik. 

Minthogy a nemzeti együttműködés forradalmi kormánya első körben jobbára átcsoportosít, éspedig a szegényektől a gazdagok irányába, ebből az válik világossá, hogy elődje, a válságkezelő Bajnai-kormány egy igenis egyensúlyi költségvetést hagyott maga után. A forradalmi kormány persze nyilván keresi a további mozgásterét, hiszen az esetleges forradalmi vívmányokhoz bizony pénzre lesz szüksége.  Megalakulását követően volt is rögtön egy ötlete, amely „csontváz-hadművelet” néven vonult be a magyar gazdaságtörténetbe. Csontvázak ugyan nem jöttek elő, dülledt szemek annál inkább, ugyanis ennek a hazánkat lejárató akciónak a mellékhatásaként a magyar fizetőeszköz egyetlen lendülettel mintegy 10 %-ot veszített az értékéből, s az összes további külső negatív hatás már eme első csapás által okozott romhalmaz tetejére rakódik.  Bizony, a bezúzott kirakaton könnyebben folyik be az eső, no meg a tolvajok sem restek egy kis zsákolásra. A svájci frank közelmúlt szárnyalását nyilván nem lenne méltó a magyar kormány nyakába varrni, az viszont tény, hogy ez a brutálisan pancser, avagy cinikusan kiszámított villám-attak rettenetes károkat okozott a magyar embereknek, a magyar vállalkozásoknak, tehát a magyar népnek. Néhány bennfentes pedig értelemszerűen hatalmas pénzeket markolhatott fel. Egekbe szökő törlesztő részletek, brutális benzinárak és egyéb gigantikus energiaszámlák zúdulnak a nép nyakába, amin az se sokat segít, ha egyszer majd talán adómentes pálinkával ihatja le magát a magyar.

Tisztelt Országgyűlés!

Kétszínű az a kormány, amelyik hónapok múltánra ígér segítséget a kétszeresen bajba jutott devizahiteleseknek, közülük is csak azoknak, akik lakáshitelt nyögnek. Nem mond ugyanakkor semmit azoknak, akik gépkocsit vásároltak, és nem mond semmit azoknak a vállalkozásoknak sem, amelyek energiaszámlája ugyancsak az árfolyamoknak van kitéve.  De általában is elmondható, hogy az agyonreklámozott, 29 pontos költségvetési batyu tényleges gazdaságpolitikai jelentősége nulla. Ebből egy fikarcnyi gazdasági élénkülés sem kandikál ki, jóllehet a kormány úgymond „elővigyázatosságból” már most az általa korábban mélyen megvetett IMF-re pislog, vajon adna-e az úgy 10-20 milliárd eurónyi hitelt, azaz még egyszer, vagy még kétszer annyit, mint amennyit az előző kormány a válságkezelésre vett igénybe, persze ezúttal szigorúan forradalmi alapon, ám nem tudni, hogy milyen célra? 

Tisztelt Országgyűlés!

Kedves Kormány!

Egy ország gazdaságpolitikája akkor válik hitelessé és finanszírozhatóvá, ha az érthető, átlátható, kiszámítható és nem utolsó sorban következetes.  Ilyen volt Magyarország például a Bajnai-kormány idején, és hasonló egyensúlyi költségvetést hagyott hátra a ma 78 éves Horn Gyula is, akinek ebből a teremből kívánunk minden jót. Jelenleg viszont napnál világosabb, hogy Önöknek csupán a nemzeti einstandolásra volt programjuk. Az Önök eddigi országlása a csapkodás-kapkodás-kirúgdosás, valamint a jobboldali oligarchák zsákmányszerzésének látványát erősítette meg a külső finanszírozók szemében, s ennek azonnali, metszően fájdalmas következményeit szenvedjük el ezekben a napokban.  Ideje észhez térni, s a kalandozások világából a 21. századba visszatérni, mert már most rosszabbul élünk, mint 4 hónapja.

Elődökre mutogatásból, vállalkozások kriminalizálásából, politikai nyilatkozatok – netán később a kedves vezető arcképének - Észak-Koreát megszégyenítő kitacepaózásából nem lesz kibontakozás.  Abból sem, ha újabb hitelekből akarják jóvá tenni az Önök által eddig okozott károkat. A devizaárfolyamok csak az őszinte szavaktól és értelmes tettektől fognak csillapodni.  Amíg ezek az árfolyamok olyan magasak maradnak, mint ma, addig bizonyosak lehetünk abban, hogy Önök hazudnak.  Az Önök politikája akkor válna hitelessé, ha például a katasztrófák sújtotta Borsodba szánnák a nemzetközi forrásokat, ha abbahagynák a pénzpiacok tesztelését, ha nekilátnának a mindennapok kormányzásához, de legfőképp, ha a forint egyensúlyi állapotát visszaállítanák.

Köszönöm a figyelmet.

Mottó: „Nem teljes értékű az a baloldal, amelynek nincs közösségi és kulturális formája, mert e kettő hiányában nem tudja magához vonzani, megszólítani azokat, akikért van, akik tenni akarnak egy igazságosabb társadalom érdekében.” (Földes György, 2010 május, NOL)

Itt az idő, hogy a magyar baloldalon elkezdjünk porainkból újjáéledni. A magyar nép a kelleténél nagyobbat ütött rajtunk, talán azért, hogy megadja nekünk a főnix-madár sorsát? Éljünk vele!

2010 tavaszán Magyarország a választásokkal, majd bizonyos forradalmi lendülettel volt elfoglalva, ezért nem vette észre azokat a ketyegő bombákat, amelyek most, a nyár elején ránk robbannak.

Az első bomba a kormányra került Fidesz gazdaságpolitikai alapvetésének azonnali kudarca volt, nevezetesen a költségvetési hiány felsrófolásából való pénzhez jutásnak szebb nevén a pótköltségvetésnek. Új kormányfőnk vértől spriccelő orral tért haza európai belépőjéből, s roppant hamar le is állította a csontváz-kommunikációt, hiszen világossá vált, hogy a nemzetközi erőtérben Magyarországtól soha többé nem fogadják el a trükkök százait.

A második bomba most robban, robbant. A svájci frankhitelek körüli tehetetlenség okán. Családok százezrei kerülnek elviselhetetlen helyzetbe, ugyanis első ránézésre nem lehet rajtuk segíteni. Hosszú lenne az idetartozó szakmai elemzés, de annyi tény, hogy az európai uniós szabályok nem teszik lehetővé a közpénzekből magánüzleti segélynyújtás gyakorlatát. Semmilyen körülmények között.

Bármilyen furcsa, a kétharmados parlamenti többséget birtokló kormányoldal ezúttal komoly segítségre szorul, még ha ezt zsigerből el is utasítja. Segítségre szorul, mert igen könnyű fellobbantani a társadalmi elégedetlenség lángját, hiszen a megnövekvő havi törlesztő részletek horrorisztikus csekkjei már úton vannak, sőt, meg is érkeztek, míg nem a megoldás kétes ígéretei legjobb esetben is csak az őszre szólnak.

E téren érdemes felidézni, hogy a svájci frank felértékelődése, tehát az árfolyam megugrása pusztán egyike a tehernövekedés okainak. Ez még kibírható lenne, sőt! Az elmúlt években felvett hitelek közül mindmáig a svájci frank alapú hitelekkel jártak legjobban az érintettek. Ott a gond, hogy most néhány hónapig borzalmas idők fognak járni, egyáltalán nem rózsás kilátásokkal. A borzalmak másik oka, hogy az új kormánypárt politikai és anyagi mohósága folytán felszaladt a magyar hitelek CDS-e (credit default swap), azaz a hitel-visszafizetés kockázataihoz tartozó fedezetbiztosítás nemzetközi mércéje és valós költsége, amit csak tetéznek a bankok által kiszabott egyéb biztonsági elemek. Ebben a félelmekkel teli légkörben csak olaj a tűzre a kivetni szándékozott szigorú többlet bankadó, amely olyan pusztítást végezne Magyarországon, amelyre történelmi példát sem tudunk mondani.

Első tanács: ne tedd ezt, Fidesz! Ne rohanj neki a bankoknak, mert nekünk Magyarország a legdrágább, nekik viszont a profitjuk, amire azért van szükségük, hogy abból javíthassák azt a tőkehelyzetüket, amit a válság alaposan megtépázott. Baloldali politikus szájából talán furcsán hangzik, de most a kisember szolidaritására szorulnak a nagybankok. Ennek hiányában a kisember fog padlót fogni!

Második tanács: ha pénzre van szükséged, kedves Fidesz, akkor keress az áfa környékén! Úgy is tudsz költségvetési előnyökhöz jutni, ha az energiákra rakódó áfát egyáltalán nem, vagy csak részlegesen (50 %) engeded visszaigényelni. Ahogy a cégautók, céges telefonok költségeinél, de ezt most kiterjedtebben. Ezzel a megoldással be tudod szerezni az összes európai bizalmat, hiszen a fenntartható gazdaságpolitika képét mutatod.

Harmadik tanács: ezt a pálinka-butaságot felejtsd el, kedves Fidesz! Ezzel csak magadra haragítasz minden európai döntéshozót, mert erre a témára nagyon harapnak. Semmi különösebben számottevő anyagi előnyért kiterjedt megvetést és elutasítást vásárolni nem jó üzlet, még akkor sem, ha ezzel pár ezer magyar embert jókedvre derítesz.

Nem kérem, kedves Fidesz, hogy a tanácsainkat fogadd meg. Csak melegen javaslom. Az ország érdekében. És ez nincs ellentmondásban azzal, hogy így is, úgy is a fiatal szavazók erejével fogunk leváltani benneteket. Ma még ez az előny látszólag nálatok, valójában a jobbiknál van. De a miénk lesz. Nézd vissza a mottót. A jövő pedig bennünket, szocialistákat igazol.

ELKÉPZELÉSEIM AZ MSZP VÁLASZTMÁNYÁRÓL

Politikai alaphelyzet

A Magyar Szocialista Párt 2010 tavaszán elveszítette kormányzati szerepét, a parlamenti súlya 15 %-ra zuhant. A bő kétharmados aránnyal bíró kormánypártok a Jobbikot tekintik jobboldali, s az LMP-t baloldali ellenzéküknek, a szocialista pártot pedig szélsőséges erőnek igyekeznek bemutatni. A szocialista párt tömegbázisa megroggyant, a szélesebb néprétegekkel való kapcsolata meggyengült, s belső lelkiismereti és egyéb viaskodásokkal terhelten sodródik az önkormányzati választások felé.

Politikai alapállás

A Fideszre és az MSZP-re egyaránt jellemző, hogy hangsúlyos baloldali retorikával igyekeznek hatni a választópolgárokra, ugyanakkor kormányzati szerepkörben inkább a neoliberális-neokonzervatív irányvonal eszköztárával rokonszenveznek. Hasonló magatartás elemi mutatkoznak a másik két ellenzéki pártnál, jóllehet ezek kormányzati befolyása eddig nem manifesztálódott. A szocialista párt előtt álló legnagyobb kihívás, hogy mind a politikai alapok, mind pedig a politikai gyakorlat síkján a baloldalt kell visszafoglalnia, úgy, hogy ezenközben az összes többi párt is a baloldali tortából csipeget. Az MSZP-nek ellenzékben a baloldalon, kormányának pedig középen a helye, amely viszont nem lehet azonos a bármilyen címkével megtoldott liberalizmussal. Ennek ellenére a liberális térfélen őrzött pozícióinkat meg kell őrizzük, sőt, meg kell erősítsük!

Politikai stratégia

Elérendő célom, hogy a Magyar Szocialista Párt vezető, szövetségszervező erővé nője ki magát a modern, fenntartható baloldali mozgalmak sorában. Törekvésem, hogy 2 éven belül egy verseny- és ütőképes, koherens pártprogram jöjjön létre, amely megalapozhatja a legközelebbi általános választásokra elkészítendő választási programunkat. Azért kívánok tenni, hogy 2012-re pártunk vonzó, kívánatos és divatos politikai formációvá váljon, főként a fiatalok körében. A baloldaliságot életfelfogásként, életmódként és életérzésként szeretném láttatni. Mozgalmak, közösségek szervezése révén egy baloldali együttműködési hálózatra van szükség, amelynek összekötő anyaga a szolidaritás a társadalommal és a természettel, de legfőképp a jövő generációival. Az MSZP által gesztorált szövetségbe kívánom integrálni a lehető legtöbb baloldali, valamint szabadelvű politikai és civil szervezetet, amelyek tekintetében az LMP legfeljebb koalíciós tényezőként jöhet számításba.

A Választmány helye

A Választmányt az MSZP alapszabálya két kongresszus közötti ellenőrző, javaslattevő, értékelő és jelölő szervezetként definiálja, azaz a párt motorja, amely szoros kapcsolatban áll a kormány szerepét betöltő országos elnökséggel. A Választmány a párt rendszeresen üzemelő belső parlamenti fóruma, amely a politikai nézetek integrációját készíti elő. Elképzeléseim szerint a Választmányban a parlamentarizmus erősítése a fő feladatok egyike, minthogy az ország parlamentje számottevően leértékelődött. Biztosítani kell tehát a progresszív erőknek azt a politikai terepet, ahol befolyásukat gyakorolhatják, ahol a párbeszéd módszerével a szélesebb közvélemény számára is megjeleníthetik törekvéseiket. A platformokat sajátos frakcióknak, a tagozatokat pedig szakpolitikai műhelyeknek fogom fel, továbbá világosabb megjelenést kívánok szorgalmazni a területi szerveződések számára is.

A Választmány adjon lehetőséget arra, hogy a platformok és a tagozatok rendszeresen beszámolhassanak tevékenységükről, nézeteikről. A Választmány ennek mentén legyen összekötő kapocs a parlamenti frakcióval, amely frakció egyébként immár tájékoztató jellegű együttműködésben van az érdeklődő platformokkal, tagozatokkal.

A Választmány működése

A havonta való ülésezés hagyománya jól bevált munkamódszer. Szükséges azonban az is, hogy félévente szervezzünk pártértekezleteket, amelyek a politikai fejlődésünk lenyomatait adják, így készítve elő a kongresszusaink tartalmi napirendjét. Fontos, hogy a politikai üzeneteink időnként koncentráltan jelentkezzenek a közvélemény felé, mert szavazóink a napi nyilatkozatok sokaságában könnyen orientációt veszíthetnek. A párt szellemi egysége így mutatható fel, s kevésbé az aktualitások szintjén. Fontosabb kérdésekben szeretném a teljes választmányi grémium véleményét kikérni az elektronikus belső szavazás eszközeivel (sms, email).

A működés napi gyakorlatát három kabinet felállítása révén képzelem el:

- A „Jövő nemzedékei” kabinet a hosszú távú politikák és mozgalmak kialakítása feladatával állna fel.

- A „Közkapcsolati” kabinet lenne a felelős a platformok, tagozatok és a pártunkkal rokonszenvező civil szerveződések által előállított aktuális politikai mondanivaló szintetizálásáért.

- A „Szervezési” kabinet értelemszerűen a megyei, fővárosi választmányok, küldöttértekezletek munkáját hangolná össze, s egyúttal ellátná az Országos Választmány titkársági teendőit is.

A Választmány megjelenése

A Választmány nem képviseli a párt hivatalos álláspontját, az a pártelnök és a pártelnökség feladata. A Választmány azonban felvázol politikai víziókat és értékrendeket, amelyekhez a párton belülről és kívülről egyaránt viszonyulni lehet. A Választmány tehát tartson fenn internetes fórumokat, bocsásson ki időszaki kiadványokat, illetve fontosabb kérdésekben akár politikai füzeteket is. A Választmány vegye a kezébe a párt könyvtárát, könyvesboltját, valamint ajándéktárgyakat (pólók, tollak, lufik, egyebek) is állíttasson elő, akár kereskedelmi forgalmazással.

A sajtó- és médiamegjelenések tekintetében az eseményekhez kell kötődni, értelemszerűen sajtótájékoztatók segítségével.

A Választmány elnöki feladatait teljes odafigyeléssel szándékozom ellátni, tehát – a parlamenti képviselői munkámon túl – egyéb közmegbízatást, pártfunkciót a magam számára nem tartok elképzelhetőnek.

Dr. Szanyi Tibor

2010.06.20.

Elolvasom »

Kedves Pártfőnökség és többiek, akik az elmúlt 4+4+4 évben vezettétek a szocialista pártot! Valószínűleg tudjátok, még ha nehéz is feldolgozni, hogy csúfosan megvert minket a nép. Kiebrudaltak minket nem csak a kormányzás közeléből, hanem még egyharmadnyi ellenzékiséget sem adtak nekünk. Ami eddig sem nagyon ment, annak most vége!

Elolvasom »

Köszönöm mindenkinek, aki részvételével, vagy távolmaradásával előállította ezt az eredményt: győztünk!

Az ország kisebbik felének azonnal kuss, a nagyobbik felének pedig szégyenteljes ébredés a sora.

Elolvasom »